"Délidőben a járdaszélen szalonnát szel a szél.
Szalmakalapban járjuk a várost. A nőm szilvakék
Selyemszoknyában, a szemében denevérvak szerelem.
Elvárja, hogy a séta végén belőle dal legyen.
Egy olyan szép, hogy az agglegények és minden szingli lány
Erre a számra csókolózzon a parkban délután.
Tarka vidámság, pár buja szép szó volna erre jó,
De valahogy ma se csókol homlokon Kozsó."
(aö_délidőben)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése