korovjov cinkosai

("...) a természetben is van zöld szín, meg az irodalomban is. a természet valahogy természetes ellentétben áll az irodalommal; állítsuk csak őket szembe, s darabokra tépik egymást. az a zöld árnyalat, melyet (...) látott, elrontotta a rímet, és megtörte ütemét. aztán meg a természetnek is megvannak a szeszélyei. nézzünk csak ki az ablakon a méhekre és a virágokra, egy ásító kutyára vagy a lenyugvó napra, s azt fogjuk gondolni: "hány napnyugtát látok még az életben" (ez pedig sokkal ismertebb, semhogy le is firkantsuk), s akkor eldobjuk a tollat, felvesszük köpenyünket, kisietünk a szobából, s közben egy festett ládába botlunk.(...")