ma amikor a dinnyét ettem, eszembe jutott egy beszélgetésem a Pötyivel. Pötyi!, emlékszel mikor arról beszélgettünk, hogy ha hatvanegynehány évvel ezelött éltünk volna, és ott, akkor beléptünk e volna vagy nem léptünk e volna be? és emlékszel mit mondtál? én is azt mondom. lehet hogy a dinnye miatt, de ez egy értelmetlen összefüggés lenne, de van. mocskosul az lettem volna, és a meglepő az, hogy mikor ez ma bennem tudtosult, nem éreztem magam rosszul, nem szégyeltem magam, semmi rosszat, inkább azt, hogy ma is bármely pillanatban megismétlődhet ez, és ma is be kell állni valahova ha élni akarsz. persze nem tennék olyat soha. és direkt írtam, hogy soha. hogy mit tennék? szerintem, hazudnék.
más/
vonatozás. vannak vonatok ugye. gyorsak, lassuak, nehezek, könnyüek, szexik, utálatosak, és amelyeket le lehet késni, amire kurvasokat kell várni, és amelyekben te vagy a vas. erről már írtam eccer. itt. hála a jó istennek egy jó darabig nem voltam vas. utáltam vas lenni, főleg, hogy hozzám hegesztettek olyan vasakat, amit nem bírok elviselni. nos ha ez mégeccer megismétlődik, (mire igencsak van esély), szomorúak lesztek, csalódottak és dühösek. én meg nem vas. :P
meguntam gyerekek.
más/
egyébként ma arról akartam írni, hogy a sab miért nem blogol mostanában. de aztán elfelejtettem a sztorit. így jár az aki én vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése