korovjov cinkosai

-Jajj, de jó!

Álmodtam, deeee azt nem tudom mikor! Képek villannak be. Egyre gyakrabban. Úgy, jobbára szabályos időközönként, mindig másról. Először azt hiszem megtörtént esemény képei elevendek meg bennem. Pár másodperc után rájövök, hogy ezt csak álmodtam. S jön a kérdés: -mikor??? A szép az egészben, hogy megtörtént események tökéletes(nektűnő) folytatása. -A tökéletest nemfeltétlenül kell pozitívnak érteni.- Ezért sem tudom oly egyszerüen eldönteni, mikor is, valóban megtörtént-e. Kicsit úgy érzem magam mint Az álom tudománya c. fimlben Stéphane, (és a köröttem élők megfelelő szögben, olykor joggal érezhetik magukat Stéphanie-nak).
Te sem menekülsz! Mivel egyre több ismerősömről derülnek ki álmaimban érdekességek. Hogy mi, mennyire igaz...???, meg fogom kérdezni egy-két embertől.
Úgy érzem, IDŐvel minden elderül. Aztán, ha figyelem a gyakoriságok, a szignálok sürűségének a változását, mint A függetlenség napjában -> Jeff Goldblum aki ugye "műholdszerelő" és véletlenül rájövök, hogy egy ez visszaszámlás, na majd akkor lehet elkezdek aggódni, hogy felrobban e az agyam, vagy kómába esem, esetleg örülök is egy picit, hogy a legnapgyobb mentális képességek birtokosa leszek, és Uri Gellert is én fogom irányítani. Arról nem is beszélve, lehet, hogy tudni fogom, Mi kell a nőnek, ahogy Mell Gibson is 2000-ben...

-Jeah!