korovjov cinkosai

-a blog sokmindenre jó. és én sokmindenre használom. de most íme ismét egy pársoros:

"két út előtt a vándor babgulyást főz
belefőzi a két út porát,
íze fanyar és rémisztő,
de azért csorgatja a nyálát.

az utakon délibábok integetnek,
a vándor messziről könyvekből ismeri,
milyen lesz ha utánuk egy tükörrel szemez,
így egy kendővel szemeit elfedi.

tovább kóstol, de jajj! mi ez az ének?
fülébe hal dalok csiklandós zaja téved,
nem-nem direktre szálltak oda,
a délibábok ajkairól szól a nóta!

hősünk, ki nem hős, csak egy számkivetett balga,
füvet tép, és a füleibe nyomkodja,
immár se lát se hall,
s ezek után jön a legnagyobb jajj!

kóstolá a levesét mit porból kevert,
s kóstolásból csók lett, eleven.
kezei zsibbadtak immár, hiába
s a csókkal húzták ismeretlen irányba.

két út előtt egy üres fazék,
fazék mellett gúnya, rongyos,
a vándor talán soha nem élt,
aggoké volt tán e-tréfa, gúnyos!

szerzői komment, ajánlás:
agg atyáink kik már jól látják miben épp vonaglunk, célozgatnak, jól térítik vonatunk, s mi fiatal ikaruszok és csegevárák, ... várjuk a csodát."

(K.L.)

egyébként, ezen most van/lesz mit elemezni, úgyérzem. jah, nem is tudom kinek mondtam: "-olvassák, olvassák... de ki érti valójában?" a másik: "-nem ér oda, hogy innen is kapjon." (imádom a magyar nyelvet, egészítsétek ki az előző két nyilatkozatomat, névmásizékkel, vagy mik azok, na tudjátok ti, úgyiscsak bölcsészek olvassák ezt a izé. ha olvassák persze... ccc...)