Az első, és egyben utolsó magyar szakestem, -az úgynevezett „mérnők” Levinek-

Kétezer-nyolc, április kilencedike, délután öt óra harminchat perc. Fercó már fenn nyomul a koliban Csabáéknál, hogy együtt nyomolunk majd szakestre!
17:43 Csabi rápihent a dologra, mert Ő okos és tapasztalt, és érezte, hogy valami lesz, de ha mégsem, soha nem árthat a szundi!!!
Én annyira nem nem voltam képben, hogy nekem mi a jó, nem mosolyogtam, aszittem nem megyek.
Pötyi már ottvolt, mint konferansziééé!
17:38 Rambci már elkezdte tolni, érezte a ritmust, ekkor már nekem is megjött a hangulatom ehhez ahhoz!
17:46 Aztán általszaladtam a Tamáshoz, aki éppen egy kis hasbavalót áztatott egészséges veszprémi forróvízba, aztán megmutatta, hogy van bora, utánameg ittunk az Unicumából.
Aztán hazaszaladtam én is vala, tettem magamba ételt sokat, és finomat, ekkor Tamás mondja énnekem, hogy Ő előbb elindul, mert bíz kapcsolatban élő ember, és ez neki jó, mondom, oksédokés, énisnemsokára szaladok!
Eztán általszaladtam a Csabiékhoz 18:44, hogy már készen vannak eee, Csabi éppen evett, Rambci cd borítót szerkesztett.
18:56 Ekkor jött az este első kritikus pontja! Miért? Miért nem? Eldöntöttük, hogy nem is megyünk szakestre, hanem szépen kiöltözünk és elmegyünk a gesztibe és jól berúgunk, Csabival össze is csaptuk a kezünket, hogy ezt milyen jól kigondoltuk!
Aztán nekem eszembe jutott, hogy én talán mégis akarok menni amoda. Megkérdeztem, komolyra fordítván a szót, mikor akarunk odamenni, azt mondja a Csabi és a Feri, hogy 21:00kor. Nekem ez nem teccett. Felhívtam a Danit! A Dani azt mondta, hogy mindjárt kezdődik az előadás! Én megijedtem, bepánikoltam és szaladtam a ruháimért, felhuzigálni! Aztán elszaladtam az E-be! Már az Ács Tomi csinálta a fesztivált, én meg megálltam egy feles pohárral az ajtóban és az arcomba világított a fény, és azt éreztem, hogy minden magyaros azt mondja: -ki ez a nem magyaros? –mit ácsíngózik ott az a pöcs? –ki ez a jóképű srác? (:P) satöbbi… Ezért gyorsan hátraszaladtam a Tamáshoz és barátnőjéhez!
Az előadásról nem sikerült fotót készíteni, mert azt figyeltem! Énekeltek is, meg táncoltak is. És Pötyi konferansziált.Az előadás után fogyasztottunk, sonkát, kolbászt, meg hagymát, mert állítóleg egy magyaros magyar szakest volt ez. Meg ittunk, meg ittunk, meg ittunk. Valaki részeg lett, van aki nem;)

20:58 Rambciék is megérkeztek!
21:59 Ezen a képen a Tamás épp fröccsöt vásárol nekem! Az is magyaros.
Aztán bementünk ropni a cigányzenére, mely cigány pajtásoknak köszönhetően táncra serkelte a jó népet. A végén 22:20 Csabi és Orsi(és még valakik) megköszönték, a bulit!
22:25 Huhúúú, azután doboltak nekünk diákok, de inkább nézzétek, meg halljátok!

Mink lenn ültünk nézőtér elött 20 centire. Pötyin is látszik, hogy nem unatkoztunk.
Majdnem felugrottunk táncolni, megettünk már az összes leányzó rángatta a szoknyáját...
22:56 Aztán a Pötyinek eszébe jutott egy vers, nem tudom a címét, de az a lényeg, hogy 50 év múlva lehet hogy meghalunk, és ezért most kell kiszaladni megszagolni a virágzó cseresznyefákat! Nos nem találtunk, de szaladtunk, és volt helibe más!Aztán odadtuk a Danikának!

Azthiszem ezután a tombolázás jött, ekkor többen(kik nem vettünk) kiszaladtunk.
Volt egy része az estnek mikor a Gyula ruhát cserélt a Diával, igazán nagy löketet adott ez az amúgysenem pangó estnek, aranyos volt. jó szokásomhoz híven a lényeget ismét nem fotóztam le, talán ezért is oly csekélyke a látogatottsága a fotós blogomnak.
A Tamás valamikor 23:20kor hazament barátnőjével, én akkor épp a rendes asszonyokat dicsértem… [erről nincs kép:P] Aztán telt, múlt az idő, ezek-azok beszélgettek ezekkel-azokkal többen haza is mentek, kijózanodta, lerészegedtek.

00:25 Nagy nehezen elindult a banda valahova! Geszti? Presszó? Én haza, legalábbis aszittem, de Balázzsal vissza fordultunk a Presszó felé, mert nem voltunk még álmosak.(ja csak én fordultam vissza) Már nem emlékszem Ildi minek is örült annyira, de talán ez nem is lényeg.
de az biztos, hogy nem tudták a jelenlévők, pl. Pötyi, Balázs, meg még néhányan, hogy bemenjenek-e, vagyse. Én meguntam , és hazaindúltam, ekkor rángatott vissza Ildi, és én megmondtam, hogy akkor mindenki jön a gesztibe, de nem jött senki, és ismét otthagytam őket. Még annyit hallottam, hogy a Pötyi mondja a népnek, a Levi az olyan, hogy... de már nem értettem a végét, mentem haza. Végül a gesztiben kötöttem ki.
01:04 Péterrel itt is találkoztunk, mind a ketten mélységesen meglepődtünk, mert aszondottuk egymásnak, hogy megyünk alunni. Most nem tudta eldönteni mit igyék.
01:07 És megérkezett Joker is! (Pistu – annak írom aki lemaradt volna, és a sztorit most nem innen tudjátok meg...)
01:13 Egy picikét kiültem a szabadtérre, mert elkapott egy hangulat, amúgysetudtam mivel oltsam szomjam, és a magánosságban megleli az ember a választ...(jobb esetben)(már nem arra gondolok, hogy mit is igyék)
De amíg kinn kuksoltam legalább Ildi és Dia eljöttek a Gesztibe!
Pistu vett nekem egy sört, egyem a szívét, kiszaladtam vele a fisslevegőre, jött a Fecó is, aztán odakünn megittuk, megfájdult a fejem a nagy füsttől. Aztán megittuk, beszéltünk az életről, lányokról, maffiáról!

Végül hazamentem a Diával, a koliba mert tartott a mutogatós bácsiktól. Én meg a mutogatós néniktől!
Aztán aludtam.



Így éltem meg az első és egyben utolsó magyaros szakestemet. szerettem ott. Jó volt, szép volt, csak, magyaros...